móres ∆ A: 1591/ moresi (MNy. 69: 367); 17. sz. mórest (Thaly: VÉ. 2: 233) J: ’illendőség, becsület | Anstand’
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. mores ’illem, erkölcs’ , ez a lat. mos ’illem, szokás’ [többes szám] a [ismeretlen eredetű]. ≋ Megfelelői: ném. Mores [többes szám]; ang. mores [többes szám]; stb.: ’illendőség; becsület’. ⌂ A szóvégi s-hez vö. →aktuális, →április stb. Ma jobbára különböző szószerkezetekben használatos, mint pl. móresre tanít ’megfegyelmez’, ismeri, tudja a mórest ’ismeri az illendőséget’ stb.
☞ TESz.; EWUng.→ morális