méltó [6] A: 1211 ? Miltou [szn.] (OklSz.); 1372 u./ melto (JókK. 17); 1416 u./² mėltac (MünchK. 80va); 1451 k. Miltholtasanak [sz.] (OklSz.); 1773 mélytosztasson [sz.] (MNy. 59: 104) J: 1 1372 u./ ’vmit érdemlő, vmire érdemes | würdig’ # (↑); 2 [létigével és főnévi igenévvel] 1372 u./ ’kegyes, hajlandó vmit megtenni | gnädig sein 〈etw zu tun〉’ (JókK. 156–157); 3 1416 u./¹ ’vkihez, vmighez illő | passend’ # (BécsiK. 48); 4 1416 u./² ’megérdemelt; igazságos | verdient; gerecht’ # (MünchK. 83rb); 5 1525/ ’méltánylást érdemlő | würdigenswert’ (TörtTár 1908: 79) Sz: méltól 1372 u./ meltolÿa ’méltónak tart, kegyeskedik 〈vmit megtenni〉 | eine Gnade erweisen 〈etw zu tun〉’ (JókK. 5); 1372 u./ ’vmit méltányosnak ítél, talál | für angemessen befinden’ (JókK. 4) | méltóltatik 1372 u./ meltoltattnak ’méltónak tart, kegyeskedik 〈vmit megtenni〉 | eine Gnade erweisen 〈etw zu tun〉’ (JókK. 68) | méltóság 1372 u./ meltoſagoś [sz.] ’kegy(esség), jóindulat | Gnade’ (JókK. 71); 1416 u./¹ meltoſaǵ ’tiszteletet parancsoló magatartás | Würde’ (BécsiK. 68); [birtokos személyjellel ellátott megszólításként, főleg méltóságod, méltósága] 1704 ’〈megszólításként〉 őkegyelme | Euer Gnaden’ (Kertész: Száll. 129) | méltóságos 1372 u./ meltoſagos ’kegyelmező | gnadenvoll’ (JókK. 71); 1536 ’előkelő, nemes | vornehm’ (Pesti: Fab. 11b); 1607 ’jogos, méltányos | angemessen’ (MNy. 29: 182) | méltóltat 1451 k. ’vmit méltányosnak ítél, talál | für angemessen befinden’ (OklSz.) | méltóztatik 1519 meltoztattanak ’vki méltónak találtatik vmire | würdig sein’ (JordK. 724); 1527 ’méltónak tart, kegyeskedik 〈vmit megtenni〉 | eine Gnade erweisen 〈etw zu tun〉’ (ÉrdyK. 578) | nagyméltóságú 1763 Nagy Méltóságú (MNy. 59: 104)

mélt † A: 1372 u./ Tudni melt (JókK. 1) J: ’adódik, történik | sich schicken’

méltatlan A: 1416 u./¹ meltatlan (BécsiK. 163) J: ‹mn› 1 1416 u./¹ ’vmit nem érdemlő, vmire nem érdemes | unwürdig’ # (↑); 2 1416 u./² ’vmit igazságtalannak tartó | etw für ungerecht haltend’ (MünchK. 46ra); 3 [határozói értékben is] 1456 k. ’igazságtalan, nem megokolható | ungerecht’ # (SermDom. 2: 574); 4 1673 ? ’vkihez, vmihez nem illő, nem való | unpassend’ # (NySz.); 5 1696 ’ua.’ (NySz.) Sz: méltatlankodik 1416 u./¹ (BécsiK. 164) | méltatlankodat 1416 u./¹ meltatlākodatod (BécsiK. 14) | méltatlanság 1456 k. meltatlanſagrul (SermDom. 2: 318)

méltat A: 1433–1435 meltas (LaskS. fol. 92); 1624 méltatik [sz.] (LevT. 2: 235) J: 1 1433–1435 ’méltónak, érdemesnek tart vmire | für würdig halten’ (↑), 1784 ? ’ua.’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 54); 2 1624 ’juttat | gelangen lassen’ (↑); 3 1810 ’megbecsül, értékel | wertschätzen; würdigen’ (Szily: NyÚSz.)

A szócsalád alapja, a mélt valószínűleg alapnyelvi örökség; ugor kori tő, magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. osztj.  (V.) mel- ’belemegy ‹láb›, illeszkedik ‹csizma›’, (Vj.) mel- ’illik, illeszkedik ‹cipő, ruha›’ [ugor *mᴕ̈lɜ- ’belemegy, helye van, elfér’].  ⌂  A szóvég valószínűleg -t mozzanatos képző. A magyarban egy ’megfelel, passzol, alkalmas’ > ’illik, illendő, megfelelő, adott, meglévő’ jelentésváltozás ment végbe; a jelentéséhez vö. →fér; vö. még finn sopi- ’belemegy; illendő, megfelelő’. A magyarázat egyik gyenge pontja a magyar szóból hiányzó magánhangzóharmónia.

A méltó, méltatlan és a méltat származékszavak. |  ⌂  A méltó -ó (folyamatos) melléknévi igenévképzővel, a méltatlan -atlan névszóképzővel, ill. a méltat -tat műveltetői igeképzővel keletkezett. A méltat 2. és 3. jelentése a nyelvújítás korában jött létre.

☞ NytudÉrt. 38: 14; MSzFE.; TESz.; EWUng.→ méltánUN UEW. № 1814