méltán A: 1416 u./¹ mėltan (NySz.); 1476 k. miltan (SzabV. 140); 1848/ méltány (NSz.) J: ’megérdemelten, jogosan | wohlverdient; mit Recht’

Megszilárdult ragos alakulat. |  ⌂  A méltá- tőből (amely a →méltó ’megszolgált, kiérdemelt; igazságos, jogos’ tőváltozata) keletkezett -n módhatározóraggal. A →méltó szó belseji a-s tőváltozatához vö. még mélták [többes szám] (1416 u./²mėltac: (MünchK. 80va)). A méltány szóvégi ny-es változatához vö. magány (→magán), →talány stb.

TESz.; EWUng. méltány, méltó