mászik A: 1214/ ? Mazam [sz.] [szn.] [lat. -m végződéssel] (VárReg. 316.); 1247 Mazo [sz.] [szn.] (Wenzel: ÁÚO. 11: 358); 1416 u./¹ maza (BécsiK. 57); 1604 Máʃʒok (Szenczi Molnár: Dict.); 1817 mászik [] (NSz.) J: ’kúszik, kapaszkodva felfelé v. lefelé megy; csúszva, lassan halad | klettern; kriechen’ # Sz: mászkál 1551 maszkalnac (NySz.)

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  Meglehetősen későn illeszkedett be az ik-es igék csoportjába.

TESz.; EWUng. fülbemászó¹, fülbemászó²