mártír A: 1024/ Ʒenthadrianmartӳr [hn.] (MNL (OL) Dl. 207200); 1335 Adoryan martir [hn.] (NévtVizsg. 34); 1372 u./ martÿroknak (JókK. 37); 1489 k. martel (MKsz. 1895: 108); 1518 k. martel" (SándK. 15); 1641 martéliok (NySz.); 1723 mártyr (Farkas: GLEl.); 1795 k. Mártír (NSz.) J: 1 1335 ’vértanú | Märtyrer’ (↑); 2 1841 ? ’magát feláldozó személy; a saját áldozatkészségét kimutató személy | sich opfernde Person; seinen Opferwillen bekundender Mensch’ (NSz.), 1847 ’ua.’ (NSz.)

mártírom † A: 1495 e. martiromoknac, matírūſag [sz.] (GuaryK. 74); 1708 Mártírom (Pápai Páriz: Dict.) J: ’vértanú | Märtyrer’ Sz: mártíromság 1495 e. ’vértanúság | Martyrium’ (↑)

mártírium ∆ A: 1792 Martyrium (Mindszenti: ReligHistLex. 1: 221); 1869 Mártirium (Hon 1869. aug. 17: 2); 1877 martirium (Ellenőr 1877. okt. 9: 1); 1930/ mártíriumot (NSz.) J: 1 1792 ’vértanúság | Martyrium 〈als Leiden〉’ (↑); 2 1793 ’vmely vértanú emlékhelye | Gedenkstätte eines Märtyrers’ (Mindszenti: ReligHistLex. 2: 541)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat.  (e.), (h.) martyr ’vértanú, mártír’ [< gör. μάρτυρ ’(vér)tanú’, ez a gör. μάρτυς ’tanú; tanúságtétel, tanúskodás’ szó változata] | lat. martyrum [a lat. martyr többes szám birtokos esete ] | lat.  (e.), (h.) martyrium ’vértanúság, mártírium’ [< gör. μαρτύριον ’tanúskodás, vértanúság, mártírium’].  ⌂  A mártírom ~ mártírum a lat. martyr többes szám birtokos esetének igen gyakori használatára vezethető vissza; vö. lat.  (e.) sepulchra Martyrum ’mártírsírok’, memoria Martyrum ’a mártírok emléke’; stb.  ≋  Megfelelői: ném. Märtyrer, Martyrium; fr. martyr, martyre; stb.: ’vértanú, mártír’, ’vértanúság, mártirium’.  ⌂  A mártír néhány változata elhasonulással keletkezett.

☞ Melich: SzlJsz. 1/2: 344; TESz.; Farkas: GLEl.; EWUng.