mánia A: 1791 mániába (NSz.) J: 1 1791 ’dühöngés; egy fajta elmebetegség | Raserei; Art Geisteskrankheit’ (↑); 2 1811/ ’rögeszme; hóbort | fixe Idee; Rappel’ (NSz.) Sz: mániás 1836 maniásoknak (Rajzolatok 1836. márc. 9.: 157); 1933/ mániás (NSz.)

mániákus A: 1800/ Maniacusoknak (I.OK. 30: 256); 1860 mániakusz (NSz.); 1888 maniákusa (NSz.); 1910 mániákus (NSz.) J: 1 1800/ ’mániában szenvedő; dühöngő | an Manie leidend; tobsüchtig’ (↑); 2 1848 ’hóbortos, bogaras, rigolyás | rappelig, grillenhaft’ (NSz.)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. mania ’őrjöngés, dühöngés’, (tud.) ’egy fajta elmebetegség; megrögzült eszme, idea’ [< gör. μανία ’őrjöngés; őrültség, őrület’] | lat.  (k.), (h.) maniacus ’rögeszmében szenvedő; dühöngő, őrjöngő, eszeveszett’.  ≋  Megfelelői: ang. mania, maniac; fr. manie, maniaque; stb.: ’rögeszme, mánia’, ’mániás, tébolyodott, megszállott’.  ⌂  A mániákus szóvégi s-éhez vö. →ámbitus stb.

☞ TESz.; EWUng.