mámoros A: 17. sz. mámoros (Thaly: VÉ. 2: 126); 1781 mamhúrosok (NSz.); 1793 mámarossága, mámurosságból [sz.] (NSz.); 1794 mámorusság [sz.] (NSz.); 1878 Mámoros (NSz.) J: 1 17. sz. ’ittas; másnapos | betrunken; verkatert’ (↑); 2 1794 ’jóleső bódulatban, kellemes önfeledtségben levő | wonnetrunken’ (NSz.)

mámor A: 1794 Mamoruja [~u □] (NSz.); 1796 mámor (I.OK. 30: 255); nyj. mámhúr (Bálint: SzegSz.) J: 1 1794 ’jóleső bódulat, kellemes önfeledtség | Taumel, Rausch’ (↑); 2 1796 ’ittasság; másnaposság | (Be)trunkenheit; Kater’ (↑)

A szócsalád alapja, a mámoros oszmán-török jövevényszó, magyar képzéssel. |  ≡  Vö. oszm. mahmūr, (R.) māmur, māmır: ’ittas, mámoros, búdult, részeg’ [< újperzsa maḫmūr ’erősen ittas’ < arab maḫmūr ’részeg’].  ⌂  A szóvég melléknévképző.

A mámor elvonás. |  ⌂  A mámoros-ból lett elvonva.

A szócsaládhoz még |  ⌂  A (R.) mamoru változat egy mámorusság  (↑) származékszóra vezethető vissza.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 688; TESz.; Kakuk: ÉlOsm. 264; EWUng.