máj A: 1405 k. maÿ (SchlSzj. 427.); 1435 k. maÿa [□] (SoprSzj. 23.); 1742 májjájában (NSz.); nyj. májj (Csűry: SzamSz.) J: 1 1405 k. ’a felszívódott tápanyagokat átalakító és az epét kiválasztó szerv | Leber’ # (↑); 2 1700/ ’az emberi máj mint bizonyos érzelmek, indulatok vélt helye | die Leber des Menschen als vermeintlicher Wohnsitz versch. Gefühle und Regungen’ (NySz.) Sz: májas 1405 k. mayas (SchlSzj. 1948.)
Örökség az uráli korból. | ≡ Vog. (T.) majət; osztj. (V.) muγəl; zürj. (KP.) mus, musk; votj. (Sz.), (G.) mus; cser. (KH.), (U.), (B.) mokš; md. (E.) makso, (M.) maksa; finn maksa; lp. (Wfs.) mŭökχsiᵋ; – jur. mūd; szelk. mī̮te; kam. mi̮t; stb.: ’máj’ [uráli *maksa ’ua.’]. ≋ Megfelelői: török baγı̈r; mandzsu faχun; stb.: ’ua.’. ⌂ A szó belseji *ks > m. j hangváltozáshoz vö. →íj, →ívik¹. A szóvégi a-ra végződő változatok E/3. személyű -a birtokos személyjeles alakokból keletkeztek; vö. →zúza. A 2. jelentés a máj kiválasztó funkciójával függ össze; vö. még →epe. ⌂⇒ A magyarból: rom. (N.) mai ’máj’.
☞ Szinnyei: NyH.; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ májfolt, rosszmájúUN UEW. № 519