lyuk A: 1055 adruuoz licu (Karácsonyi: SztIstván 80); (†1015) 1220 k./ Rowozluk [hn.] (Györffy: DHA. I: 73); 1231/ Lycosholm [sz.] [hn.] (OklSz.); 1269 livkeurim (OklSz.); 1299/ ? keklok [hn.] (MonStrig. 2: 460); 1416 u./² ľikai (MünchK. 14rb); 1518 k. ko̗lÿokhoz (PeerK. 74); 1749 juk (NyIrK. 31: 182) J: 1 1055 ’üreg, üreges hely, odú | Höhle, Loch, Hohlraum’ # (↑); 2 1395 k. ’nyílás | Loch, Lücke’ # (BesztSzj. 542.); 3 1805 ’börtöncella; börtön | Zelle, Kerker’ (NSz.); 4 1834 ’szűk, igen kis lakás; kis helyiség | elendes, enges Quartier; kleiner Raum’ (NSz.); 5 1931 ’lyukrúgás, levegőrúgás 〈a labdarúgásban〉 | Fehlschuß, Fehlwurf 〈im Fußball oder in anderen Sportarten〉’ (NemzetiSp. 1931. szept. 28.: 5) Sz: lyukas 1231/ [hn.] (↑) | lyuggat 1456 k. meghligatÿak [t-j] (SermDom. 1: 255) | lyukaszt 1506 megh likaztaak (WinklK. 220) | lyukad 1531 lÿkada meg (ÉrsK. 46) | lyukacsos 1585 Lyukasos (Cal. 278 [ɔ: 678]); 1604 Likaczos (Szenczi Molnár: Dict.)

Bizonytalan eredetű, talán örökség a finnugor korból. |  ≡  Vö. cser.  (KH.) lǝ̑k ’sarok, ház sarka; hajlat ‹úté, folyóé›’; finn loukko ’sarok, szöglet; búvóhely, üreg’; karj. loukko ’nyílás, lyuk, üreg’ [fgr. *loβkkɜ ’lyuk, hasadék, üreg’].  ⌂  A szó belseji hangkapcsolat változásához vö. →gyakor, →ük. A szó eleji l > ly palatalizálódás a magyarban történhetett; vö. →nyoszolya. A lyukacsos származékban s > cs affrikálódás ment végbe.

☞ FUF. 20: 62; Collinder: FUV.; TESz.; UEW. 252; EWUng.→ lükeUN UEW. № 493