lustos × A: 1611 Luſtos (Szenczi Molnár: Dict.); nyj. lusztus (ÚMTsz.) J: 1 1611 ’lucskos, sáros, mocskos | ganz durchnäßt’ (↑); 2 1641 ’léha | liederlich’ (NySz.); 3 1711 ’ocsmány, ronda | unflätig’ (ItK. 14: 347); 4 1750 ’gyalázkodó 〈nyelvű, szájú〉 | verleumderisch’ (Wagner: Phras. Contumelioſus a.)
Származékszó relatív fiktív tőből. | ⌂ A relatív tő feltehetőleg a befejezett melléknévi igenév -t képzőjével keletkezett. Az abszolút tő a →locsol, →lucskos stb. szócsaládokéval függ össze. A végződés -s melléknévképző. ∼ Ugyanebből a relatív tőből való a lustoz ’mocskol, gyaláz’ (1784: Baróti Szabó: KisdedSz. 67) ige.