lohol A: 1554 loholtata [sz.] (Tinódi: Cronica L3b); nyj. lihol (MTsz.) J: 1 1554 ’üt, ver, püföl | prügeln’ (); 2 1790 ’lihegve siet | keuchend eilen’ (NSz.); 3 1807 ’liheg | keuchen’ (NSz.); 4 1838 ’takarodik, kotródik | sich packen’ (Tzs.)

lohog × A: 1720 lohogva [sz.] (NSz.); 1833 lohongva [sz.] (NSz.) J: 1 1720 ’liheg | keuchen’ (); 2 1810 ’buzog, pezseg, forr | brausen, wallen’ (NSz.); 3 1810 ’csapdos, verdes, lobog | flattern’ (NSz.); 4 1810 ’a vízben hánykódik | auf dem Wasser treiben’ (NSz.); 5 1838 ’takarodik, kotródik | sich trollen, sich packen’ (Tzs.)

Onomatopoetikus eredetűek. |  ⌂  Eredetileg valószínűleg a lihegés és különféle légmozgások hangját jelenítették meg. A tő a →lohad szócsaládéval azonos. A végződések gyakorító képzők. A lohol jelentései közül a 3. lehetett az eredeti, ma pedig főleg a 2.-ban használatos. A szócsalád mozgást kifejező jelentései metonimikusan keletkeztek a hangutánzást kifejezőkből.  ∼  Ugyanebből a tőből való a (R.) lohint ’lihegve siet’  (1848: NSz.), valamint a (N.) lohajt ’ua.’  (1866: NSz.) és lohad ’ua.; útra kel, megy, halad’ (1873: NyK. 10: 334).  ≂  Valószínűleg szintén idetartozik a ? (R.) lóhajt ’püföl, páhol’  (1843: NSz.).

MNy. 40: 304; TESz.; Benkő: FiktI. 152; EWUng. leh, lohad