levente A: 1568 leventas [lat. -s végződéssel] (MonÍrók. 6: 223); 1573 lewantak (Kakuk: ÉlOsm. 262); 1590 Leventök [?✐] (MNy. 12: 179); 1706 levente (Kakuk: ÉlOsm. 262) J: 1 1568 ’(önkéntes török) katona | (freiwilliger türkischer) Soldat’ (MonÍrók. 6: 223) (↑); 2 1573 ? ’hős, vitéz, daliás harcos | Held, Recke’ (Kakuk: ÉlOsm. 262) (↑), 1590 ’ua.’ (MNy. 12: 179) (↑); 3 1925 ’〈Magyarországon 1921–1945 között〉 a 13–21 éves ifjakat kötelező katonai előképzésben részesítő szervezetnek a tagja | Mitglied einer Jugendorganisation zur vormilitärischen Ausbildung zwischen 1921–1945 in Ungarn’ (NSz.)

Vándorszó. |  ≡  Oszm. levent, levend ’önkéntes ‹főleg a török haditengerészetnél›, dalia; csavargó, naplopó’; szbhv. (N.) (R.) lèvēnta (R.) ’török tengerész vagy katona’, (N.) ’dalia; henyélő katona’, újgör. λεβέντης ’önkéntes a török haditengerészetnél; csavargó, naplopó’; rom. levent ’török tengerész; önkéntes lovaskatona; dalia’; ol. (R.) levènte ’török tengerész; kalóz’; stb. Az oszmán-török terjesztette el [< újperzsa lävänd ’szabad, független; (önkéntes) katona; kalandor stb.’].  ⇒⌂  A magyarba főleg a szerbhorvátból, a levent változat valószínűleg közvetlenül az oszmán-törökből került át.  ⌂  A 3. jelentés az adott korszak patetikus, archaizáló szóhasználatát tükrözi.

☞ MNy. 12: 305; Kniezsa: SzlJsz. 315; TESz.; Kakuk: ÉlOsm. 262; EWUng.