levendula A: 1533 Leuendula (Murm. 1450.); 1552 Lauendula bokor (OklSz.); 1604 Levendolai [sz.] (Szenczi Molnár: Dict. Nárdinus a.); 1792 lavandula szaggal (NSz.) J: ’erős illatú, liláskék virágú dísz- és gyógynövény | Lavendel (Lavandula)’
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. (k.) lavandula, lavendula, (h.) levendula, (tud.) lavandula: ’levendula’. Valószínűleg a lat. lavare ’mos’ igére megy vissza. Az elnevezés azzal magyarázható, hogy ezt a növényt használták a mosdó- és fürdővíz illatosítására. ≋ Megfelelői: ném. Lavendel; ol. lavandula; stb.: ’levendula’.
☞ Rapaics: MagyVir. 215; TESz.; EWUng.→ latrina