levegő A: 1651 levegőben [?] (MNy. 6: 357); 1787 lebegö (MNy. 6: 357); 1805 levëgö́nkben (NSz.); 1863 levögő (Kriza [szerk.] Vadr. 446) J: 1 1651 ’a földet körülvevő, az élőlények által belélegzett anyag | Luft’ # (); 2 1788 ’szabad tér; olyan hely, ahol a levegő nincs elzárva, szabadon mozoghat, cserélődhet | das Freie; freie Luft’ # (NSz.); 3 1789 ’légnemű, gáz halmazállapotú anyag | luftartige, gasförmige Substanz’ (NSz.); 4 1831 ’nem számító személy, dolog, senki, semmi | Niemand, Nichts’ (NSz.); 5 1834 ’vmely emberi közösségben uralkodó hangulat, atmoszféra | allgemeine Stimmung, Atmosphäre’ (NSz.) Sz: levegőzik 1841 levegőzni [sz.] (VasárnapiU. 1841. aug. 1.: 483) – De vö. 1636 levegő-ég ’földi légkör | Luft’ (NySz.)

Egy szószerkezet jelzőjének önállósulása. |  ⌂  A levegő ég() szerkezetből. Ennek első tagja a ’mozgó’ jelentésű levegő, amely képzős melléknévi igeneve a leveg (→lebeg) szónak; a szerkezet második tagja az →ég². A szó eredetileg a levegő mozgására utalhatott.  ⌘  A nyelvújítás korában terjedt el.

MNy. 6: 356, 10: 34; TESz.; EWUng. ég², lebegUN UEW. № 475