lepcses × A: 1766 leptses (NSz.); 1793 leptsés (NSz.); 1863 Lepcsės (Kriza: Vadr. 507); nyj. lepcsös (MTsz.) J: ‹mn› 1 1766 ’trágár, mosdatlan szájú | unflätig 〈redend〉’ (↑); 2 1775 ’lompos; piszkos | schlampig; schmutzig’ (NSz.); 3 1787 ’ronda | scheußlich’ (NSz.); 4 1791 ’lucskos, sáros | quatschnass’ (NSz.); 5 1794 ’ügyetlen, lomha járású | im Gehen ungeschickt’ (NSz.); 6 1803 ’fecsegő, locsogó | schwatzhaft’ (NSz.) | ‹fn› 1 1795 ’bohóc | Possenreißer’ (NSz.); 2 1878 ’fecsegő, csacska száj | der Mund eines Schwatzmauls’ (Nyr. 7: 236)

lepcsel × A: 1783 lebzsölték (NSz.); 1793 lepselni [sz.] (NSz.); 1843 lepcsel (MTsz.) J: 1 1783 ’lefetyel, habzsol | gierig trinken’ (↑); 2 1793 ’fecseg, locsog; pletykálkodik | schwatzen; Klatsch machen’ (↑); 3 1843 ’pamacsol, locsol | anstreichen, besprengen’ (↑); 4 1883 ’úszik; lubickol | schwimmen; planschen’ (Nyr. 12: 429)

lepcseg × A: 1790 leptsegett (NSz.); nyj. lepcsëg (MTsz.); lepcsög (ÚMTsz.) J: 1 1790 ’tocsog | platschen’ (↑); 2 1792 ’cuppog | schmatzen’ (NSz.)

lepcsen × A: 1791 kőre leptsentet [sz.] (NSz.) J: 1 1791 ’csattanó zajjal esik | mit einem klatschenden Geräusch fallen’ (↑); 2 1816 ’reccsen | knacksen’ (Gyarmathi: Voc. 99 [ɔ: 107])

lepcsent × A: 1843 lepcsent (MTsz.) J: 1 1843 ’pofon csap | ohrfeigen’ (↑); 2 1865 ’reccsent | knarren machen’ (CzF.)

Relatív fiktív tőből keletkezett származékszók. |  ⌂  A relatív tő a -cs (< -s) gyakorító képzővel keletkezett. Az abszolút tő a palatoveláris párhuzamosság alapján öszefügg a →lopocskodik szócsalád tövével. A végződések különböző igeképzők, ill. az -s melléknévképző; ez utóbbi deverbális funkciójához vö. →piros, tilos (→tiloszik) stb. A melléknévi 5. jelentéshez vö. lipickel ’sántít, biceg’  (1792: Baróti Szabó: KisdedSz.).  ∼  A lepcse ’békalencse; pocsolya’  (1807: MagyFűvészk. 509) feltehetőleg, a lepecs ’vaskos tréfa; híg sár; pofon’  (1822: Wagner: Phras. Sanio a.) pedig biztosan elvonással keletkezett a szócsalád tagjaiból.

☞ TESz.; EWUng.→ lopocskodik