legyez A: 1395 k. legeʒeu [sz.] (BesztSzj. 1237.) J: 1 1395 k. ’levegőt mozgatva hűsít | fächern’ # (↑); 2 1533 ’legyet hesseget | wedeln’ (Murm. 1825.); 3 1725 ’〈szél〉 gyengén fúj | sanft wehen 〈Wind〉’ (NSz.); 4 1772 ’hadonászik, csapkod | herumschlagen, fuchteln’ (NSz.); 5 1793/ ’kedvez, hízeleg vkinek | um jmdn schwänzeln, jmdm schmeicheln’ (NSz.) Sz: legyező 1395 k. ’félkör alakú eszköz, divatcikk, amely arra való, hogy vki legyezze vele magát | Fächer’ (↑)

legyint A: 1531 legÿenthee (ÉrsK. 519); 1536 legÿnchen [legyint □] (Pesti: Fab. 80); 1804 Legyező-leggyentés [sz.] (I.OK. 30: 258) J: 1 1531 ’csap, ver, üt, sújt | schlagen’ (↑); 2 1792 ’gyengén megérint | leicht berühren, streifen’ # (Baróti Szabó: KisdedSz.); 3 1825 ’lekicsinylő kézmozdulatot tesz | abwinken, eine Handbewegung machen’ # (NSz.); 4 1847 ’dob, hajít | werfen’ (NSz.)

A szócsalád időrendben korábbi tagja, a legyez valószínűleg származékszó. |  ⌂  Az alapszó a →légy lehetett. A szóvég -z igeképző a ’vmitől megszabadít’ jelentésben; vö. bolház (→bolha), tetvez (→tetű) stb. A szó keletkezésében a lat. muscarium ’legyező’ [< lat. musca ’légy’] hatásával is számolhatunk. Az eredeti jelentése ’legyet hesseget’ > ’legyez’ lehetett; a további jelentések ebből jöttek létre metaforikusan.

A legyint származékszó. |  ⌂  A →legyint a legyez alapján keletkezett -int mozzanatos képzővel.

☞ D. Bartha: Szóképz. 17; TESz. legyint a. is; EWUng.→ légy