legel A: 1386 Vadlegelew [sz.] [hn.] (OklSz.); 1456 k. legheltetÿ [sz.] (SermDom. 2: 476); nyj. legél, legyelő (MTsz.); regelőpénzt (ÚMTsz.) J: 1 1386 ’〈állat〉 lábon álló füvet eszik | weiden, grasen’ # (↑); 2 1582 e. ’táplál, etet | nähren, füttern’ (RMKT. 4: 65); 3 1777 ’kedvét leli, gyönyörködik vmiben | sich ergötzen, sich weiden’ (NSz.) Sz: legelő 1386 [hn.] (↑) | legelés 1470 legeleſre (SermDom. 2: 241)
Belső keletkezésű, valószínűleg származékszó egy fiktív tőből. | ⌂ A szótő ismeretlen eredetű. A szóvég -l igeképzőnek tűnik. A regelő alakváltozatban megfigyelhető l > r hangváltozáshoz vö. →világ.
☞ TESz.; Benkő: FiktI. 83; EWUng.