leffeg × A: 1792 leffegö́ [sz.] (NSz.); 1818 lefegöje [sz.] (NSz.); 1832 Lifeg (Kreszn.); 1865 leffëg (CzF.); 1885 leffengő [sz.] (NSz.); nyj. lefög (MTsz.) J: 1 1792 ’ide-oda mozog, fityeg 〈főleg kutya nyelve, füle v. vmi lelógó cafrang〉 | herabhängend sich hin und her bewegen’ (↑); 2 1838 ’nehezen, bárgyú módon beszél; dadog | stottern’ (Tsz.); 3 1874 ’lassan, lomhán megy | langsam gehen, trotteln’ (Nyr. 3: 564)
leffen × A: 1807 leffentyö́je [sz.] (NSz.); 1867 Liffen (NSz.); 1878 leffenyik [□] (Nyr. 7: 330); 1899 lefentyüs [sz.] (NSz.) J: 1 1807 ’csüng, lóg | baumeln, herabhängen’ (↑); 2 1838 ’hull, lefelé esik | herunterfallen’ (Tzs.) Sz: leffent 1807 [sz.] ’okozza, hogy vmi csüngve, lógva mozogjon, lógat | baumeln machen’ (↑) | leffentyű 1807 ’lelógó, fityegő vmi | etw Herabhängendes, Anhängsel, Lappen usw.’ (↑)
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. | ⌂ A tő a →lebeg, →leppeg, valamint a palatoveláris párhuzamosság alapján a →lafanc szócsaládjával függ össze. A szóvégek gyakorító és mozzanatos képzők.