latin A: 1604 Latinus (Szenczi Molnár: Dict. Théron a.); 1792 Latin (MNy. 10: 322); 1803 Latín-szavaim (NSz.); 1848 látin (NSz.) J: ‹fn› 1 1604 ’az ókori Latiumban élt, indoeurópai nyelvű nép tagja | Latiner’ (); 2 1891 ’a latin nyelv | Latein’ # (Füredi: IdSz.) | ‹mn› 1792 ’az ókori latinokkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó | latinisch; lateinisch’ # ()

latinista A: 1799 Latinista (NSz.); 1904 latinista (Radó: IdSz.) J: ’a latin nyelvvel foglalkozó, latinul tanuló személy | Latinist’

latinizmus A: 1806/ latinismus (NSz.); 1816 latinismusz (NSz.); 1818 Latinizmussal (NSz.) J: ’a latin nyelvre jellemző nyelvi sajátosság | Latinismus’

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. Latini [többes szám] ’latiumi ember(ek)’, Latinus ’ua.; Latiumhoz tartozó, latin’ [< lat. Latium [hn.] ’‹Közép-Itália történelmi vidéke›’] | lat.  (k.) latinista ’latinul beszélő személy; latinos műveltségű ember’ | lat.  (h.) latinismus ’latinos nyelvi sajátosság’.  ≋  Megfelelői: ném. Latiner, Lateiner, Latein, Latinist, Latinismus; fr. Latin, latiniste, latinisme; stb.: ’latiumi ember’, ’latinos műveltségű ember’, ’a latin nyelv’, ’latinista’, ’latinizmus’.  ⌂  A latin alakhoz vö. →arab, →dán stb. A 19. sz.-tól a latin fokozatosan kiszorította a →diák-ot.  ∼  Idetartozik: (R.) lateiner ’latinos műveltségű értelmiségi személy’  (1844: NSz.), ez a németből (↑) származik.

MNy. 10: 322; TESz.; EWUng. latifundium