lat ∆ A: 1441 lath (OklSz.); 1509 loth (OklSz.); 1577 latt (Aritm. Q2b); 1647 lót (MonÍrók. 8: 223) J: ’régi súlymérték: a font harmincketted része | Lot 〈als Gewichtsmaß〉’ Sz: latolgat 1837–1838 latolgatni [sz.] (KisfaludyTÉ. 1: 29); 1853 latolgatják ’megfontol, fontolór a vesz, meggondol | erwägen, bedenken’ (NSz.)
Német (feln.) jövevényszó. | ≡ Ném. Lot ’mérőón; régi súlymérték; stb.’, (kfn.) lôt ’ólom; ebből öntött súly’, (R. baj.-osztr.) lât, lôt ’ólom; bizonyos súlyú fémdarab’, (h. kor. úfn.) lot, lat ’régi súlymérték’ [germán eredetű; vö. ang. lead; holl. lood; stb.: ’ólom’]. ≋ Megfelelői: szbhv. lot; cseh lot; stb.: ’lat ‹súlymérték›’. ⌂ A szó belseji a és o a középfelnémet hosszú ô helyettesítésével keletkezett.
☞ MNy. 36: 320; TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.