lassú [5] A: 1192/ Losiuduna [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 236); 1309 lassẏwreu (MNy. 9: 228); 1338/ Lasiw [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 720); 1338 Lasseu ag [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 580); 1372 u./ laſſu, loſſan (JókK. 83–84, 14); 1416 u./¹ laſſot (BécsiK. 280); nyj. lassikább [sz.] (MTsz.) J: ‹mn› 1 1192/ ’kis sebességű | langsam’ # (↑); 2 1372 u./ ’csendes, halk | leise, still’ (JókK. 83); 3 1372 u./ ’szelíd, mérsékelt; nyugodt | sanft, gemäßigt; ruhig’ (JókK. 14); 4 1470 ’kényelmesen, ráérősen, nehézkesen cselekvő | gemächlich, saumselig’ # (SermDom. 2: 372) | ‹fn› 1703 ’egy fajta tánc | Art Tanz’ (ABpL. 13: 177) Sz: lassúság 1416 u./¹ laſſoſaǵgal (BécsiK. 75) | lassít 1512 k. laſſithatnaia [sz.] ’lecsendesít, lecsillapít | besänftigen’ (WeszprK. 34); 1834 ’kis sebességre csökkent | verlangsamen’ (NSz.) | lassul 1592 meg lassula ’erőtlenné válik, elerőtlenedik | kraftlos werden’ (NySz.); 1604 ’lassúvá válik | langsam werden’ (Szenczi Molnár: Dict.)

Bizonytalan eredetű, esetleg származékszó egy fiktív tőből. |  ⌂  A szótő ismeretlen eredetű. A végződése -ú folyamatos melléknévi igenévképzőnek tűnik. A melléknévi jelentések az eredeti melléknévi 1. jelentésből keletkezhettek.  ⚠  A szótő ugorból való magyarázata kevésbé valószínű.

☞ TESz.; MSzFE.; EWUng.