lamentál A: 1614 lamentalkódhattnam [sz.] (MNy. 88: 508); 1715 lamentáltam (MNy. 79: 127); 1841 lámentálni [sz.] (NSz.); nyj. lamëntál (OrmSz.) J: 1 1614 ’siránkozik, sopánkodik | lamentieren’ (↑); 2 1890 ’lármáz | lärmen’ (MTsz.)

lamentáció A: 1630 lamentatiok (MNy. 84: 128); 1708 lamentátiója (MNy. 67: 65); 1846 lamentacziókat (NSz.); 1888 lamentácziót (NSz.); 1894 lámentáczió-éneklés (NSz.) J: 1 1630 ’sopánkodás, jajveszékelés, panaszkodás | Wehklage’ (↑); 2 1894 ’az ószövetségi Jeremiás próféta verses siralmai | Klagelieder des Propheten Jeremias’ (↑)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. lamentare, lamentari ’jajgat, siránkozik, sopánkodik’ [indoeurópai eredetű; vö. óind rā́yati ’ugat’; örm. lam ’sír’; stb.] | lat. lamentatio ’jajgatás, siránkozás, sopánkodás’, (e.) ’jajgatás, panaszkodás’; vö. még lat.  (e.) dies lamentationis ’nagyszerda, nagycsütörtök, nagypéntek, amikor a templomokban Jeremiás siralmait éneklik’.  ≋  Megfelelői: ném. lamentieren, Lamentation; fr. se lamenter, lamentation; stb.: ’lamentál’, ’lamentáció’.

☞ TESz.; EWUng.