ló-

I  lóhere A: 1326 luhere (MNy. 26: 148) J: ’〈növénynév:〉 fehér here, vörös here | Klee (Trifolium)’ # | lófasz A: 1653 lo fasza (SzT. fasz a.); 1785 ló-fasz (NSz.) J: 1 1653 ’a lovak hímvesszője | Penis des Pferdes’ (↑); 2 [főleg a ~t!] 1961 ’〈elutasításra, ill. tagadásra használt vulgáris kifejezés〉 | 〈vulg. Ausdruck der Abweisung bzw. Verneinung〉’ (ÉrtSz.) | lópikula A: 1930 lópikula (Zolnay–Gedényi) J: ’〈gúnyos, tréfás elutasítás, tagadás kifejezésére〉 | 〈zum Ausdruck spöttischer Abweisung bzw. Verneinung〉’II  lómenta A: 1500 k. Lo mentha (MNy. 21: 141) J: 1 1500 k. ’az ajakosok családjába tartozó, bíborszínű virágú növény, pereszlény | Bergminze (Satureja)’ (↑); 2 1604 ’a keresztesvirágúak családjába tartozó közönséges gyomnövény, zsombor | Rauke’ (Szenczi Molnár: Dict.); 3 1783 ’vadon tenyésző mentafaj | wilde Minze’ (NSz.) | lósóska A: 1577 k. Lo ſoſkanak (OrvK. 64) J: ’paréjlórom | Feldampfer’ | lóbab A: 1791 Ló-babot (NSz.) J: ’a bükkönnyel rokon, nagy fehér virágú takarmánynövény; nagy szemű bab | Pferdebohne (Vicia faba)’ | Ilyenek még: lógesztenye ’vadgesztenye | Roßkastanie (Aesculus hippocastanum)’ (1783: NSz.); lókömény ’fűszerkömény, az ernyősvirágzatúak rendjébe és a zellerfélék családjába tartozó faj | Roßkümmel (Carum carvi)’ (1838: Tzs.)III  lódarázs A: 1525 k. Lodaras (MNy. 11: 82) J: 1 1525 k. ’barnán csíkozott sárga potrohú, társasan élő darázs | Hornisse’ (↑); 2 1590 ’bögöly | Dassel’ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 70) | lóbogár A: 1577 lo bogar (KolGl.) J: 1 1577 ’bögöly | Dassel’ (↑); 2 1800 ’lótetű | Maulwurfsgrille’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.) | lótetű A: 1577 lo tetw (KolGl.) J: 1 1577 ’mezei tücsök | Feldgrille (Gryllus campestris)’ (↑); 2 1702 ’a tücskök családjába tartozó, kb. 6-7 cm nagyságú kártékony rovar | Maulwurfsgrille (Gryllotalpa vulgaris)’ (NySz.); 3 1784 ’pajor | Engerling’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 79) | Ilyenek még: lólégy ’bögöly | Dassel (Tabanus)’ (1604: Szenczi Molnár: Dict.)IV  lóhalálában A: 1561 lóhalálában [✐] (MNy. 64: 94) J: ’vágtatva; nagyon gyorsan | in rasendem Galopp; in wilder Hast’ | lóhalálban A: 1785 Ló halálban (NySz.) J: ’vágtatva, nagyon gyorsan | in rasendem Galopp; in wilder Hast’V  lócsiszár A: 1768 Ló-tsiszárok (NSz.) J: 1 1768 ’lókupec | Pferdetäuscher’ (↑); 2 1874 ’lókínzó személy | Pferdequäler’ (Nyr. 3: 565); 3 1877 ’közönséges, másokon keresztül gázoló, durva ember | hundsgemeiner Kerl’ (Arany J.: ÖM. 1: 322) | lókötő A: 1833/ lókötők (NSz.) J: 1 1833/ ’lótolvaj | Pferdedieb’ (↑); 2 1844 ’csirkefogó | Gauner, Schelm’ (NSz.)

Összetett szavak előtagja, azonos a →ló szóval. |  ⌂  Az 1. csoportban a jelentések főleg metaforikusan keletkeztek; a lópikula egyben szépítő megnevezés a lófasz helyett. A 2. és 3. csoportban az előtag metaforikusan arra utal, hogy az így jelölt növények és állatok általában nagyobbak a szokottnál. A 2. csoport szavainak keletkezésében német minták is szerepet játszhattak; vö. Pferdebohne, Roßkastanie, Roßkümmel. A lóhalálában és a lóhalálban tulajdonképpen megszilárdult ragos alakulat; vö. halál (→hal¹). Az 5. csoportban a lócsiszár jelentései egy elsődleges ’lóápoló, lócsutakoló’ jelentésből jöttek létre; vö. →csiszár. A lókötő utótagja eredetileg -ő képzős melléknévi igenév (→köt); az elnevezés arra utal, hogy a lótolvaj az állat kötelékét oldotta el. Ma a szó 2. jelentése él tréfás árnyalattal a bizalmas nyelvhasználatban.

☞ TESz. ló- a., lócsiszár a., lóhalálában a., lóhere a., lőkötő a., lópikula a.; EWUng.→ bab, bogár, csiszár, darázs, fasz, hal¹, here, köt, ló, menta, sóska, tetű