léha A: 1690 ? léha (NySz.); 1721 léha (MNy. 79: 127); 1792 Leha (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1816 liha (Kassai: Bef. 291); nyj. lika (Nyatl. 1: 45) J: ‹mn› 1 1690 ? ’könnyű, silány; üres 〈kalász〉 | leicht, gering; leer, taub 〈Ähre〉’ (), 1721 ’ua.’ (); 2 1791 ’komolytalan, felelőtlenül könnyelmű | liederlich’ # (NSz.) | ‹fn› 1 1756 ’pelyva; a magvak borítóhártyája | Spreu; Deckhäutchen der Samen’ (NSz.); 2 1767 ’hitvány dolog | Kornbrand’ (Pápai Páriz–Bod: Dict. Addenda a.); 3 1767 ’hitvány dolog | schundige Sache, Schundzeug’ (Pápai Páriz–Bod: Dict. Addenda a.); 4 1784 ’üres kalász | taube Ähre’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 35)

Vitatott eredetű. | 1 Származékszó. |  ⌂  A →leh igéből keletkezett -a folyamatos melléknévi igenévképzővel; vö. →csusza, →hulla stb. Az eredeti melléknévi 1. jelentés a lehelet könnyedségével függ össze. 2 Jövevényszó egy nyugati szláv nyelvből, valószínűleg a szlovákból. |  ≡  Vö. szlk. lichý, -á, -é ’hamis, megtévesztő; üres, megalapozatlan; helytelen’; – cseh lichý, -á, -é ’páratlan (szám); értéktelen, jelentéktelen; megalapozatlan’, (N.), (R.) ’álnok, nem őszinte’; le. lichy, -a, -e ’nyomorúságos, rossz, gyenge’ [valószínűleg indoeurópai eredetű; vö. gör. λείψανον ’maradék’].  ≋  Megfelelői más szláv nyelvekben is megtalálhatók.  ⌂  A magyarba valószínűleg a szlovák szó nőnemű alakja került át.  ⌂  A két magyarázat esetleg nem áll egymással ellentétben, mivel a két különböző eredetű, hasonló hangalakú és jelentésű szó keveredhetett egymással. A melléknévi 2. jelentés metafora. A főnévi jelentések metonimikusan keletkezhettek.

MNy. 52: 203; NytudÉrt. 38: 163; TESz.; EWUng. leh