lándzsa A: 1384 lancha (OklSz.); 1459 Lanczas [sz.] [szn.] (OklSz.); 1585 Lantsás [sz.] (Cal. 580); 1585 k. Lancz (Gl.); 1590 lántza (NySz.); 1792 lándsákkal (NSz.) J: 1 1384 ’egy fajta szúró, hajító fegyver | Speer, Lanze’ # (↑); 2 1801 ’késszerű sebészeszköz | Lanzette’ (NSz.) Sz: lándzsás 1459 [szn.] (↑)
Olasz (É.) jövevényszó. | ≡ Ol. (fri.) lance, (giul.) lansa, (v.-ven.) lànza, (rom.) lanza, – ol. lancia: ’lándzsa’ [lat. lancea ’ua.’]. ≋ Megfelelői: ném. Lanze; ang. lance; fr. lance; stb.: ’ua.’, ném. (R.) ’lancetta’. ⌂ Az olaszból átvett szó belseji cs hangjából zöngésüléssel a magyarban dzs lett. – A 2. jelentés a →lancetta hatására keletkezett, vagy pedig jelentéskölcsönzés a németből (↑).