láb A: 1231/ Labod [sz.] [hn.] (HOkm. 8: 27); 1267 Aranlabovbach [sz.] (OklSz.) J: 1 1231/ ? ’lábfej, talp, talpazat, aljzat | Fuß, Sockel’ # (↑), 1301 ’ua.’ (CIFU5 7: 140); 2 1267 ? ’ember, állat állásra, járásra szolgáló végtagja; lábfej | Bein, Fuß’ # (↑), 1346 ’ua.’ (OklSz. nagy-lábú a.); 3 1295/ ’föld, telek alsó, hátsó vége; földdarabnak vmely része | Ende bzw. irgendein Teil eines Grundstückes’ (OklSz.); 4 1405 k. ’cipő, lábbeli | Schuh’ (SchlSzj. 450.); 5 1416 u./² ’egy fajta hosszmérték | Fuß 〈Längenmaß〉’ (MünchK. 84ra); 6 1532 ’fa törzse; gabona, növény szára | Stamm des Baumes; Halm’ (NádLev. 222); 7 1575 ’az ember maga; személy | der Mensch selbst; Person’ (Heltai: Krón. 39); 8 1600 k. ’versláb | Versfuß’ (BrassSzt. 23) Sz: lábú [csak szókapcsolatban] 1267 Aranlabovbach (OklSz.) | lábatlan 1267/ Labatlan [hn.] (Fejér: CD. 4/3: 430) | lábas 1376 [szn.] (OklSz.) | lábal 1585 Labbalom (Cal. 1099)

Örökség az uráli korból, rokon nyelvi megfelelői azonban vitatottak. | 1 Örökség az uráli korból. |  ≡  Vog.  (P.) luw; osztj.  (V.) lŏγ; zürj.  (Sz.) li̮; votj.  (Sz.) li̮; cser.  (KH.), (U.), (B.) lu; md.  (E.) lovaža; finn luu; – jur. lī; szelk. le̬; kam. le, lè; stb.: ’csont’, a vogulban, a zürjénben, a votjákban, a finnben és a kamaszban ’láb’ is [uráli *luβe ’csont’].  ⌂  A feltehetőleg nyomatékosító b elem – a magyarázat feltételeként – egy uráli *-mp hangkapcsolatra vezethető vissza, amely a magyaron kívül az osztjákban és a finnben is középfokjellé vált. 2 Örökség az uráli korból. |  ≡  Jur. l'embe ’lapát, evezőlapát, lábfej, arasz’; szelk. laamb ’talp; csizma elülső része’ [uráli *lᴕmpɜ ’felület, szélesség ‹kézé, lábé›’].  ⌂  Ennek a magyarázatnak a gyengéje az a tény, hogy a magyar szó megfelelőit csak távoli rokon nyelvekből is csak ritkán lehet adatolni. Eredetileg igenévszó lehetett; az igei változathoz vö. →lább.

A szócsaládhoz még |  ⌂  A legtöbb jelentés metaforikusan jött létre az eredeti 2. jelentésből. A 8. jelentéshez vö. lat. pes ’láb, lábfej; versláb’. – A (R.) lábtyú ~ lábtyű ’harisnya, kamásli; lábbeli’  (1786: Szily: NyÚSz.) nyelvújítási alkotás a láb-ból a →kesztyű mintájára.

☞ NyK. 50: 456; TESz. lábtyú a. is; MNy. 66: 332; NytudÉrt. 84: 28; UEW. 254, 255; EWUng.→ bábó, -beli, épkézláb, fa-, fél-, gólya-, hadilábon, köb-, lábatlankodik, lább, lábító, lábos, mezítlábbal, négykézláb, szabadlábra, szarkalábUN UEW. № 500; UEW. № 498