kuvik A: 1793 Kuvik, Tsuvik (Kiss J.: Mad. 203); 1795 k. tsúvik (NSz.); 1834 Kivik (Kassai: Gyökerésző 3: 220); nyj. kuvikk (ÚMTsz.) J: 1 1793 ’egy fajta bagoly | Steinkauz (Athene noctua)’ (↑); 2 1845 ’vészhíreket jósoló v. gyászhíreket terjesztő személy | jmd, der immer Schlechtes vorhersagt; Berichter von Todesfällen’ (NSz.) Sz: kuvikol 1813 [sz.] (NSz.)

Vitatott eredetű. | 1 Belső keletkezésű, onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  Hasonló onomatopoetikus eredetű szavak: ol. civetta ’kuvik’; rom. ciovică ’törpe kuvik’; stb. 2 Nyugati szláv jövevényszó. |  ≡  Cseh  (N.) kuvík ’kuvik’; szlk. kuvik, (N.) čuvik ’ua.’; le.  (R.) kuwik, kuwiek ’ua.’ [onomatopoetikus eredetű]. Vö. még szln. čovik, skovik ’kuvik’; ukr.  (N.) kyвik, kyвuk ’ua.’.

A szócsaládhoz még |  ⌂  A madár elnevezésének onomatopoetikus természete miatt a magyar és a szláv szó kapcsolata nem világos. A 2. jelentéshez vö. ném. Totenvogel ’halálmadár’, (N.) ’siratóasszony; koporsókészítő’, továbbá →huhogat.

☞ Nyr. 40: 449; Kniezsa: SzlJsz. 870; TESz.; EWUng.