kuruc A: 1670 kurocz (NytudÉrt. 88: 119); 1676 Crucsok (NytudÉrt. 88: 120); 1677 kuruczok (NytudÉrt. 88: 119) J: ‹fn› 1 1670 ’az a személy, aki a Thököly-, ill. Rákóczi-szabadságharccal rokonszenvezett, abban részt vett | Art Freischärler’ (↑); 2 1693 ’Thököly, ill. Rákóczi híve | Anhänger von Thököly bzw. Rákóczi’ # (NySz.); 3 1742/ ’Dózsa keresztes vitéze | Angehöriger des Bauernheeres von Dózsa, das urspr. einen Kreuzzug führen sollte’ (NySz.); 4 1742/ ’ellenséges katona | feindlicher Soldat’ (NSz.); 5 1805 ’kópé | Schelm’ (NSz.); 6 1865 ’ellenzéki ember, a függetlenségi politika híve | Oppositioneller, Anhänger der Unabhängigkeitspolitik’ (CzF.) | ‹mn› 1 1679 ’Thököly, ill. Rákóczi seregében a Habsburgok ellen harcoló 〈katona〉, e katonákkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó | im Heer von Thököly bzw. Rákóczi gegen die Kaiserlichen kämpfende Soldaten betreffend’ # (NySz.); 2 1742/ ’támadó, ellenséges | aggressiv, feindlich’ (NSz.); 3 1845 ’a függetlenségi politika híveivel kapcsolatos, rájuk vonatkozó | für die Unabhängigkeit Ungarns eintretend, national gesinnt’ (NSz.)

Bizonytalan eredetű, talán belső keletkezésű. |  ⌂  Összefügghet a lat.  (h.) cruciatus ’keresztes’ [< lat. crux ’kereszt’] szóval.  ⌂⇒  A magyarból: ném., (au.) Kuruzen [többes szám] ’Thököly és Rákóczi követője, ill. katonája’; szlk. kuruc ’ua.’.

☞ TESz. kuruc¹ a.; NytudÉrt. 88: 115; EWUng.→ krajcár