kurta A: 1166 Kurta [szn.] (MNL (OL) Dl. 200616); 1171 ? Qurta [szn.] (ÓMOlv. 47); 1227 curtafa (Wenzel: ÁÚO. 10: 240); 1416 u./² megkuꝛtabottacuolna [sz.] (MünchK. 30ra); 1778 korta (NSz.); 1781 kúrta (NSz.) J: ‹mn› 1 1166 ? ’rövid | kurz, stumpf’ # (), 1227 ’ua.’ (); 2 1536 ’rövid farkú | kurzschwänzig’ (Pesti: Fab. 70b); 3 1556 ’〈szidalmazó, becsmérlő jelzőként〉 | 〈zum Ausdruck der Beschimpfung, Geringschätzung〉’ (RMKT. 6: 139); 4 1677–1690 ’engedély nélküli italmérést üzemeltető 〈gazda〉 | unerlaubten Ausschank betreibend 〈Wirt〉’ (Nyr. 91: 491); 5 [ ~forint, ~tallér] 1687 ’kisebb értékű 〈pénz〉 | von kleinerem Wert 〈Geld〉’ (MNy. 83: 247); 6 1742 ’nem egész évben nyitva tartó 〈falusi kocsma〉; engedély nélkül üzemelő 〈falusi italmérés〉 | nicht ganzjährig betrieben 〈Dorfschenke〉; unerlaubtem Ausschank dienend 〈Dorfschenke〉’ (Nyr. 81: 487); 7 1835/ ’szerény vagyoni helyzetű 〈nemes, birtokos stb.〉 | von bescheidenem Vermögenszustand 〈Adeliger, Besitzer〉’ (NSz.) | ‹fn› 1 1668 ’〈rövid farkú állatok megnevezéseként〉 | 〈zur Benennung kurzschwänziger Tiere〉’ (NySz.); 2 1896 ’rövid szivar | Zigarillo’ (NSz.) Sz: kurtábbodik 1416 u./² () | kurtábbít 1416 u./² megkuꝛtabeitattac [sz.] (MünchK. 30ra) | kurtít [főleg meg~] 1536 meg kwrtijta (Pesti: Fab. 46v)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. curtus, -a, -um ’rövidített, rövid; (meg)csonkított, csonka; nem teljes, hiányos’ [indoeurópai eredetű; vö. ír cert ’kicsi’; óész. germ. skarđr ’megrongált, (meg)csonkított, csonka, csökkentett’; stb.].  ≋  Megfelelői: ném. kurz ’rövid’; fr. court ’ua.’; ol. corto ’ua.’; stb.  ⌂  A magyarban a latin melléknév nőnemű alakja honosodott meg; vö. →dupla. A melléknévi 3. jelentés talán a rövid farkú kutyákra utal, ill. a →kutya, →kurva hatására keletkezett.

TESz.; EWUng. kárpál, kormány, kortány, kudarc, kurtka, surc