kupa¹ A: 1229/ ? Cupa [hn.] (VárReg. 348.); 1395 k. cuppal [□] (BesztSzj. 566.); 1453 kwpas [sz.] [szn.] (TörtTár 1882: 526); 1585 Kúpa (Cal. 278) J: 1 1395 k. ’serleg | Becher, Pokal’ (); 2 1533 ’kád, csöbör, hordó | Kufe, Tonne’ (Murm. 1974.); 3 1550 e. ’egy fajta űrmérték | Achtel 〈Hohlmaß〉’ (MNy. 21: 142); 4 1585 ’merítőedény | Schöpfgefäß’ (Cal. 162); 5 1585 ’gesztenye, dió külső burka | grüne Schale der Kastanie, Nuß’ (Cal. 347)

Olasz  (É.) jövevényszó. |  ≡  Ol.  (vern.) coppa ’fatál’, (piem.) cúpα ’tál’, (pad.) kǫ́pa ’csésze, fapohár’, (v.-ven.) kų́pa ’ua.’, – ol., (R.) coppa ’ivóedény; régi űrmérték’ [lat. cupa ’kád, csöbör, dézsa’, cuppa ’víztartály, ivóedény’, (k.) cup(p)a ’ua.’].  ⌂  A kuppal változat végződésének jellege tisztázatlan.  ⚠  A latinból való származtatás téves.

NytudÉrt. 50: 104; TESz. kupa a.; Király-Eml. 70; EWUng. cimbalom, kaverna, köböl, köpöly, kubik, kúf, kúp, kupa², kupás, kupica, kupola, pikonhog

kupa² A: 1797 kupánn (NSz.) J: 1 1797 ’tarkó | Nacken, Hinterkopf’ (); 2 1961 ’fej | Kopf’ (ÉrtSz.)

 Olasz  (É.) jövevényszó. |  ≡  Ol.  (vel.), (ver.) copa, (giul.) copa, cupa, (R.) cop(p)a: ’nyak(szirt), tarkó’ [jelentéselkülönülés az ol. coppa ’ivóedény stb.’ szóból; vö. →kupa¹].  ⌂  A szó elterjedéséhez az Észak-Olaszországban állomásozó magyar katonák is hozzájárulhattak. A kupán üt ’vkinek a fejére üt’  (1892: NSz.), kupán vág ’ua.’  (1900: NSz.) szószerkezetekhez vö. ol. colpirgli uno alla cupa, dargli sulla cupa: ’fejbe vág, nyakon üt’. A 2. jelentés metonímia, esetleg a →kobak szó ’fej’ jelentésének hatására.

MNy. 5: 448; NytudÉrt. 50: 105; TESz. kupa a.; Király-Eml. 71; EWUng. kupa¹