kunyhó A: 1565 Kunniôczát [?✐] [sz.] (NySz.); 1611 Kuhnyo (Szenczi Molnár: Dict.); 1669 kunyócskájába [?✐] [sz.] (NySz.); 1700 Kunyhójukban (Gyöngyösi: ÖK. 4: 33); 1725 Gunnyó (NSz.); 1747 gunyhókban (Századok 1985: 912); 1750 kúnyó (Wagner: Phras. Tabernaculum a.); 1781 konyho (Bakos J.: Szműv. 24); 1798 Gunhókat (NSz.); 1865 gulyhó (NSz.) J: 1 1565 ’viskó, kaliba | elendes Häuschen, Hütte’ # (↑); 2 1793/ ? ’6-8 diák közös tanuló- és hálószobája, cétus | Studier- und Schlafzimmer für 6–8 Schüler’ (I.OK. 30: 261), 1862 ’ua.’ (NSz.)

Bizonytalan eredetű, talán szerbhorvát jövevényszó. |  ≡  Vö. szbhv. kuhinja ’konyha’, (R.) ’kunyhó’ [eredetéhez vö. →konyha]. A ’konyha’ > ’kunyhó’ jelentésváltozás olyan területeken mehetett végbe, ahol a konyha nem a lakóházban, hanem külön épületben volt.  ⌂  A származtatás súlyos nehézsége, hogy a szerbhorvát ’kunyhó’ jelentés csak egy adatból ismert. Ezért esetleg azzal is lehet számolni, hogy az említett jelentésváltozás a magyarban történt meg, és így a →kunyhó a →konyha főnévből szóhasadással keletkezett. A szó végi ó-hoz vö. →kagyló, →szittyó stb. A 2. jelentés a debreceni református kollégiumban jött létre, ahol a diákok 1802 előtt a kollégium udvarán lévő viskókban laktak.

☞ NéprÉrt. 26: 111; MNy. 39: 136, 57: 301; I.OK. 10: 148; TESz.; EWUng.→ konyha