kulák ∆ A: 1903 kulakok (BpHírlap 1903. szept. 20.: 31); 1926 kulák (UjMárc. 2: 109) J: ’zsírosparaszt, nagygazda | Großbauer’
Orosz jövevényszó. | ≡ Or. кулак ’nagygazda, zsírosparaszt; nyerészkedő, spekuláns, készlethalmozó’ [< or. кулак ’ököl’; vö. →kujak]. Az oroszbeli jelentésfejlődés azzal magyarázható, hogy az ökölbe szorított kéz a kíméletlen nyereségvágyat szimbolizálja. ≋ Megfelelői: ném. Kulak; ang. kulak; fr. koulak; stb.: ’nagygazda, zsírosparaszt’. ⌂ A magyarban főleg az 1950-es években használták, erősen pejoratív értelemben. Később történettudományi szakszóként maradt fenn.
☞ Nyr. 72: 168; TESz.; EWUng.→ kujak