kukorica A: 1691 kukoricza-kenyérre (MonÍrók. 34: 105); 1692 kukuricza-kenyérhez (MonÍrók. 34: 130); 1736 kukuruza (Balassa I.: Kukorica 96); 1759–1762 kukuruc (MNy. 51: 363); 1816 Kukuriza (Gyarmathi: Voc.); nyj. kokorica, kukoriddza (ÚMTsz.); kukrica (MTsz.) J: ’cséve formájú termést hozó egylaki, egynyári mezőgazdasági növény, tengeri | Mais (Zea mays)’ # Sz: kukoricás 1790 Kukorotzás ‹mn› (NSz.); 1856 ’kukoricaföld | Maisfeld’ (NSz.) | kukoricázik 1873 Kikukariczáz ’kigúnyol | verspotten’ (Nyr. 2: 425); 1876 ’hímez-hámoz, tétovázik | Ausflüchte machen’ (Nyr. 5: 31); 1880 ’(meg)tréfál; packázik vkivel | spaßen; mit jmdm herumspringen’ (Nyr. 9: 137)

Vándorszó. |  ≡  Ném.  (N. au.) kukuruz ’kukorica ‹növény, termés›’; rom.  (N.) cucurúz ’ua.’ , cucurúze [többes szám] ’kukoricaföld; fenyőtoboz; acsalapu’; blg. кукуруз ’kukorica’; szbhv. kukuruz ’ua.’, (N.) kukurica ’ua.’; szln. koruza ’ua.’; oszm. kokoroz ’ua.’; stb. Forrása tisztázatlan.  ⇒⌂  A magyarba különféle nyelvekből került át, de főleg a szerbhorvátból és ritkább esetben a románból.  ⌂  A kukoricázik származék jelentésének fejlődési folyamata tisztázatlan.

☞ MNy. 1: 257, 17: 219; Kniezsa: SzlJsz. 680; Balassa I.: Kukorica 94; TESz.; EWUng.