kukorít × A: 1566 kuckoritani [sz.]; kukoritanáia (NySz.); 1763 kukuritani [sz.] (NSz.); nyj. kúkorétt (MTsz.) J: ’〈kakas〉 egyet kukorékol | einmal krähen 〈Hahn〉’

kukorékol A: 1585 Kukurikolok (Cal. 275); 1673 kukorikol (NySz.); 1702 kukorékolása [sz.] (NySz.); 1708 Kukoríkolok (Pápai Páriz: Dict.); 1807 kukurigolásra [sz.] (NSz.); 1849 kukorikulok (NSz.); nyj. kukkurikul, Kúkúrikul (ÚMTsz.) J: 1 1585 ’〈kakas〉 rá jellemző harsány hangon szól | krähen 〈Hahn〉’ # (↑); 2 1790 ’szól, beszél, mond vmit | sprechen, sagen’ (NSz.); 3 1965 ’(akaratán kívül) korán ébred, ébren van (és zajong) | ’ (VeszprémiN. 1965. nov. 20.: 5)

kukurikú A: 1791 kukurikút (NSz.); 1799/ Kukurékó (NSz.); 1834 Kukorikú (Kassai: Gyökerésző 3: 214); 1851 Kukoríkós [sz.] (NSz.); 1861 Kikiríku-kukuriku (NSz.) J: ’〈főnévként is használt mondatszó a kakas rikoltásának utánzására〉 | 〈auch als Subst gebrauchte Interj. zur Nachahmung des Hahnenschreis〉’ #

Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  Az igék és a mondatszó párhuzamosan keletkeztek. Az igék végződése mozzanatos-műveltető, illetőleg gyakorító képző. Hasonló onomatopoetikus eredetű szavak: lat. cucurrire; szbhv. kukurekati; stb.: ’kukorékol’, ill. lat. cucuru; le. kukuryku; stb.: ’kukurikú’.  ∼  A kukorék ’kukurikú’  (1808: Sándor I.: Toldalék) elvonás a kukorékol igéből. A palatoveláris párhuzamosság alapján idetartozik a kikiril ’kukorékol’  (1806: NSz.) és a kikirékel ’ua.’  (1818: Márton J.: MNSz.–NMSz. Gāllĭcāntus a.) ige, továbbá a kikirikí ’kukurikú’  (1829/: NSz.) mondatszó. Az utóbbihoz hasonlóként vö. ném. Kikeriki ’kakaskukorékolás’. A veláris és palatális mondatszók alakja keveredett is: kíkirikó ’kukorékolás ‹és azt utánzó mondatszó›’  (1824: NSz.).

☞ Simonyi: MNyelv. 323; MNy. 22: 127; TESz. kukorékol a., kikiril a. is; EWUng.