kravall ∆ A: 1848 krawallunk (MNy. 50: 136); 1860 kravállt (NSz.); 1885 kravál (NSz.) J: 1 1848 ’kisebb fajta zendülés, tüntetés | kleiner Aufruhr’ (↑); 2 1885 ’lármás veszekedés, botrányos jelenet | Lärm, Streit, Skandalszene’ (↑)
Német jövevényszó. | ≡ Ném. Krawall ’kisebb fajta zendülés, tüntetés; zaj, veszekedés’ [? < lat. (k.) charavallium ’csörgés, lárma mint esküvői szerenád, macskazene’]. A szó az 1830. szept. 24-i hanaui (Hessen) zendüléssel összefüggésben bukkant fel. ≋ Megfelelői: svéd kravall; cseh kraval; stb.: ’csődület, vita stb.’ ⌂ Az 1. jelentésében 1848-ban az országgyűlési demonstrációkra, ill. vitákra vonatkozólag használták.
☞ TESz.; EWUng.