krampácsol A: 1858 krampácsolni [sz.] (VasárnapiU. 1858. nov. 21.: 563); 1917 krámpácsol (Nyr. 46: 241) J: ’követ, kavicsot, kőzúzalékot főleg vasúti talpfa alá ütöget, tömörít, töltöget | Steinschlag, Kies unter die Schwellen stopfen, die Bettung behacken 〈haupts. bei der Eisenbahn〉’

krampács × A: 1874 krampácscsal (MMÉEK. 8/5: 181); nyj. krámpács (ÚMTsz.) J: ’csákány; a pályamunkások aláverő csákánya | Pickhacke; Stopfhacke, Kramphaue der Bahnarbeiter’

A szócsalád alapja, a krampács szlovák jövevényszó. |  ≡  Szlk.  (N.) krampáč, krompáč, (K.) krampač: ’csákánykapa’ [< ném. Krampe ’ua.; aláverőcsákány’, szláv -ač [szerszámnévképzővel]]. Vö. még cseh krumpáč, (N.) krompáč: ’csákánykapa’.  ⌂  A krampács főleg a szlovák bányászok és pályamunkások által terjedt el a magyarban.

A krampácsol származékszó. |  ⌂  A krampács szóból jött létre igeképzővel; ismertebb, szélesebb körben használatos az alapszónál.  ∼  Ugyanerre az etimonra megy vissza a (R.) krampel ’irtókapa, gyomlálókapa, acatoló’  (1604: Slavica 2: 97); ez a ném.  (baj.-osztr.) krampel ’hegyes kapa, csákánykapa’ átvétele.

☞ MNy. 55: 257; TESz. krampács a.; EWUng. krampács a.→ kuruglya