szócikk megosztása

krakéler ∆ A: 1871 krakélerek (Hon 1871. máj. 4.: [1]); 1882/ krakählert (NSz.) J: ’kötekedő, veszekedő ember | Krakeeler’

Német jövevényszó. |  ≡  Ném. Krakeeler ’veszekedő, kötekedő férfi’ [< ném. Krakeel ’hangos veszekedés, lármás civakodás’].  ≋  Megfelelői: szbhv.  (R.) krakèler; szlk.  (R.) krakéler: ’krakéler’.

☞ TESz.; EWUng.