kozma A: 17. sz. kozmától (TörtTár 1881: 581); nyj. koszma (MTsz.) J: 1 17. sz. ’étel odaégése; ételnek az edényhez égett, élvezhetetlen része | Anbrand; Angebranntes’ (↑); 2 1792 ’étel odaégetésétől származó szag | Brandgeruch einer Speise; ranziger Geschmack’ (Baróti Szabó: KisdedSz.) Sz: kozmás 1708 Kozmás (Pápai Páriz: Dict.) | kozmásít [ma főleg le~] 1753 kozmásítsad ’odaéget 〈ételt〉 | anbrennen lassen’ (NSz.) | kozmál [főleg le~, oda~] 1902 kozmál (NSz.)

Valószínűleg ótörök jövevényszó. |  ≡  Kipcs.  (R.) qasmaq ~ qazmaq ’vmi megégett, odaégett ‹az edényben›’;  tat. qasmaq ’megégés, megavasodás ‹kása, pép›; tejszín, bőr ‹tejé›’; csuv. χı̈sma ’megégett réteg; a fakéreg sérülése után a kéregből szivárgó nedv’; stb. [török eredetű].  ⌂  A magyarba átkerült alak valószínűleg *qasmaγ. A végződéshez vö. →csipa, →csúnya stb.  ⊚  Ma főleg származékszavakban él.

☞ TESz.; MNy. 68: 299; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.