kovász A: 1244/ Quazdi [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 401); 1267/ Kuazth [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 401); 1268/ Kouazdi [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 401); [1268 k.] Koasth [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 401); 1395 k. Couaʒ (BesztSzj. 1255.); nyj. kász, kohász (MTsz.) J: 1 1244/ ? ’kenyérsütéshez, kelt tészta készítéséhez használatos kelesztő anyag | Sauerteig’ # (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2 1506 k. ’vmilyen eseményt, folyamatot előidéző dolog 〈átvitt értelemben〉 | Gärungsmittel 〈abstr.〉’ (OklSz.); 3 1560 k. ’formátlan anyag | ungeformte Sache’ (GyöngySzt. 4542.) Sz: kovászos 1416 u./¹ megkouazoſolna [sz.] (BécsiK. 189) | megkovászosul 1416 u./¹ ’megsavanyodik | gesäuert werden’ (BécsiK. 189) | kovásztalan 1551 kouasztalan (NySz.)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Óe. szl. kvasъ ’kovász; savanykásabb, erjedtebb ital’; blg. квac ’élesztő; kovász’; szlk. kvas ’kovász; (bél)sár, sár; erjedés, kelesztés’, (R.) ’dorbézolás, tivornya’; or. квac ’savanykásabb, erjedtebb ital’; stb. [indoeurópai eredetű; vö. óind kváthati ’forr, felforr, fő’; lat. caseus ’sajt’; stb.].  ⌂  Átadó nyelvként főleg a bolgár jön szóba, mivel a kenyérsütés fogalomkörébe tartozó →pemete és →pest a bolgárból jött létre. A 2., 3. jelentés metafora.  ∼  A (R.)kovász ’savanykásabb, erjedtebb ital’  (1791: NSz.) külön átvétel az oroszból (↑).

☞ Kniezsa: SzlJsz. 285; Slavica 2: 56; TESz.; EWUng.→ kaskavál, keszőce