korrepetitor A: 1789 Correpetitorok (NSz.); 1808 correpetítort (NSz.); 1913 korrepetítor (Horváth: HSz.) J: 1 1789 ’házitanító | Privatlehrer’ (↑); 2 1882 ’énekesek betanítását és zongorakíséretet végző személy | Korrepetitor’ (MagyLex. 10: 572)
korrepetál A: 1792 korrepetálni [sz.] (NSz.) J: ’a tananyagot begyakoroltatja | korrepetieren’
Latin (h.) jövevényszó. | ≡ Lat. (h.) correpetitor ’tanár, házitanító, aki a házi feladatokat ismételteti, gyakoroltatja’ | lat. (h.) correpetere ’tanagyagot ismételtet, gyakoroltat’ [< lat. con [igekötő] + repetere ’ismétel’; az eredetéhez vö. →repetál]. ≋ Megfelelői: ném. Korrepetitor ’ua.’, korrepetieren ’(zenedarabot) gyakoroltat’; szbhv. korepetitor ’zongorakísérő, korrepetítor; kollégiumi házitanító’, korepetirati ’tanagyagot átvesz vkivel’ stb.
☞ TESz.; EWUng.→ repetál