korrigál A: 1578 meg Corrigalta (Bornemisza: ÖrdKís. 170); 1580 meg corigalnok (MNy. 63: 92); 1651/ meg ... corrigáltam (Zrínyi: MM. 1: 6); 1816 korigálni [sz.] (Gyarmathi: Voc. 14); 1819 korrigálja (NSz.); nyj. kurigál (ÚMTsz.) J: 1 1578 ’〈szöveget, dallamot stb.〉 kiigazít, javít | (Text, Melodie usw.) in verbessernder Absicht ändern; richtigstellen’ (↑); 2 1594/ ’〈nyomdahibát〉 kijavít; korrektúráz | (typographische Fehler) ausbessern; Korrekturen machen’ (NSz.)
korrekció A: 1584 correctioth (MNy. 88: 382); 1789/ correctióidat (NSz.); 1900/ korrekcióval (NSz.) J: ’javítás; helyesbítés | Verbesserung; Richtigstellung’
korrektor A: 1645 corrector (MNy. 66: 236); 1792 Correktor (NSz.); 1860/ korrektornak (NSz.) J: 1 1645 ’nyomdai szedéshibák megjelölésével és kijavításával foglalkozó személy | Korrektor’ (↑); 2 1792 ’az iskolai vezetőség tagja; a rektor helyettese, segítője | Mitglied der Schulleitung; Stellvertreter, Helfer des Rektors’ (↑)
korrektúra A: 1654 correcturára (MNy. 84: 128); 1806/ correctúra (NSz.); 1833/ correctur-ívet (NSz.); 1882 Korrektúra (MagyLex. 10: 571) J: 1 1654 ’nyomdai korrigálás | Verbesserung der Druckbogen; Korrekturlesen’ (↑); 2 1792/ ’kefelevonat | Korrekturabzug, Korrekturbogen’ (NSz.)
Latin jövevényszók. | ≡ Lat. corrigere ’egyenesít; helyreigazít, helyesbít’ [< lat. con [igekötő] + regere ’vezet, irányít, meghatároz’] | lat. correctio ’javítás, tökéletesítés, helyesbítés’ | lat. corrector ’javító, rendreutasító, (k.) helyesbítő, kijavító (pl. egy teszté)’ | lat. (k.) correctura ’helyesbítést végző hivatal’, (h.) ’korrekció, helyesbítés ‹tipográfia›’. ≋ Megfelelői: ném. korrigieren; fr. corriger; stb.: ’kijavít, helyesbít’; – ném. Korrektion; fr. correction; stb.: ’javítás’; – ném. Korrektor; fr. correcteur; stb.: ’korrektor’; – ném. Korrektur; szbhv. korektura; stb.: ’korrekció, helyesbítés’. ⌂ A korrigál szó ál végződéséhez vö. →ágál stb.