korpa A: 1138/ Curpas [sz.] [szn.] (MNy. 32: 131); 1275 korpas [sz.] [szn.] (HOkm. 6: 203); 1538 korpa (Pesti: Nomenclatura N3) J: 1 1138/ ? ’a gabonaszem finomra őrölt héja, amelyet főleg takarmányozásra használnak | Kleie’ # (↑), 1538 ’ua.’ (↑); 2 1577 k. ’fejbőrről lehámló apró fehér pikkely | Schuppen auf der Kopfhaut’ # (OrvK. 476); 3 1924 ’pénz | Geld’ (Szirmay: TolvSz. 32) Sz: korpás 1138/ [szn.] (↑) | korpásodik 1854 korpásodás [sz.] (BpHírlap 1854. aug. 24.: 2819)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv. krupa ’jégdara’, (N.) ’kása, dara’; szlk. krúpy [többes szám], ritkán krúpa [egyes szám] is ’kása, gríz, dara; jégeső’, (K.) krupi [többes szám] ’gríz, dara, derce’; or. крупа ’kása, dara; jég-, hódara’; stb. [indoeurópai eredetű; vö. wal. crawen ’(jég)kéreg’; óész. germ. hriúfr ’zord, rideg, durva’; stb.]. Vö. még óe. szl. krupica ’morzsa’.  ≋  Megfelelői: ném. Graupe ’kása, dara; jég-, hódara’; rom. crupe ’kása, dara’.  ⌂  A korpa alak a szó eleji mássalhangzótorlódás feloldásával keletkezett; vö. →szalma, →szerda stb. Az 1. jelentés a szláv szó ’gríz, dara’ jelentésére megy vissza. A 2. jelentés metafora az 1. jelentés alapján; vö. gör. πίτυρον ’korpa; kiütés a fejbőrön, var’; lat. furfur ’korpa; lehámlott bőr’. A 3. jelentés az argóban keletkezett.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 283; TESz.; EWUng.