kornyikál A: 1559 tornikal (Sztárai: ComLep. 26); 1650 tornyikálások [sz.] (NSz.); 1783 kornyikálással [sz.] (NSz.) J: 1 1559 ’éneklő hangon kiabál, csúnyán énekel | grölen, leiern’ (↑); 2 1617 ’rikácsol, fecseg | kreischen; schwatzen’ (NySz.); 3 1835 ’bőg, sír-rí | plärren’ (Tzs. Plärren a.)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A szótörténet alapján a szó eleji t-s változat lehet az eredeti; a kornyikál alak valószínűleg a →kordul, →kurjongat stb. szócsalád hatására keletkezett. A végződés játszi gyakorító képző. ∼ Ugyanebből a tőből egy másik gyakorító igeképzővel: kornyikol ’fecseg, locsog; bömböl, kiabál stb.’ (1784: Baróti Szabó: KisdedSz. 82). A kornyika ’kintornázás, verklizés, szánalmas éneklés’ (1841/: NSz.) a kornyikál-ból keletkezett elvonással.
☞ MNy. 38: 366; TESz.; EWUng.