-kora

I akkora A: 1577 akkorawa (OrvK. 38) J: 1 1577 k. ’ahhoz hasonló méretű | so groß 〈wie das dort〉’ # (↑); 2 1587 u. ’annyi idős | so alt’ (SzT.) | ekkora A: 1587 eckora, ezkora (Bornemisza: ÖrdKís. 202) J: ’ehhez hasonló méretű | so groß 〈wie das hier〉’ #II mekkora A: 1585 Mikoratska [sz.] (Cal. 886); 1619 Valamekkora (NySz.) J: 1 1585 ’milyen nagyságú? | wie groß?’ # (↑); 2 1807 ’amekkora | (so groß) wie’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.)III jókora A: 1645 Jokora (NySz.) J: ’elég nagy | ziemlich groß’

Összetett szó utótagja, ragszilárdulás eredménye. |  ⌂  A →kor ’életkor’ -a egyes szám 3. személyű birtokos személyjeles alakjából jött létre. Az ezzel az utótaggal keletkezett összetételek eredetileg az életkor megjelölésére szolgálhattak; vö. (más képzővel) mikorú ’milyen idős?’  (1545: Századok 1875: 204). Az alapjelentés elhalványulása után váltak mértékjelölővé. – Az 1. és 2. csoportban az előtagok az →az¹, →ez¹ és a →mi² (~ më) névmások; utóbbihoz vö. →meddig, →mely. A jókora szó előtagja a →jó¹ ’jelentős, jelentékeny’. A -kora ma egy fajta melléknévképzőként működik.

☞ TESz. akkora a., ekkora a., jókora a., mekkora a.; EWUng.→ az¹, ez¹, jó¹, mi², se-Nszt ↪akkora; ↪ekkora

korán² A: 1697 korán (NySz.); 1792 kóránn (Baróti Szabó: KisdedSz. Kora a.) J: ‹hsz› 1 1697 ’korai időpontban | früh 〈Adv.〉’ # (↑); 2 1748 ? ’a vártnál, kívántnál korábban | vorzeitig’ # (NySz.), 1761 ’ua.’ (NSz.); 3 1781 ’azelőtt, előbb | vorher’ (NSz.) | ‹mn› 1791/ ’korai | frühzeitig, früh’ (NSz.) – De vö. 1416 u./² idèie koꝛan ’jókor, a maga idejében | zur rechten Zeit’ (MünchK. 27va)

kora A: 1748 kora-forma (NySz.) J: ‹mn› 1 1748 ’idő előtti, a kelleténél korábbi | vorzeitig, verfrüht’ (↑); 2 1806 ’azelőtti, előbbi | vorherig, früher’ (NSz.); 3 1836 ’vmely időszak kezdetére eső, korai | früh’ (NSz.) | ‹hsz› 1787 ? ’korán | früh 〈Adv.〉’ (NySz.), 1824 ’ua.’ (NSz.) Sz: korai 1900 korai (NSz.)

A szócsalád alapja, a korán egy összetételi utótag önállósulásával jött létre. |  ⌂  Az idejekorán  (↑) összetételből alakult ki. Az →idő E/3. személyű -je birtokos személyjeles alakjából + a →kor E/3. személyű -a birtokos személyjeles és -n időhatározóragos alakjából. Az önállósulás egy fajta szófajváltást eredményez: a korán határozószó lesz. A kialakuláshoz az értelmezői szószerkezetek is hozzájárultak; vö. idején korán ’jókor, a maga idejében’  (1529 e.: VirgK. 3). A korán szó jelzői szerepben fejlődött határozószóból melléknévvé.

A kora tudatos elvonás eredménye. |  ⌂  A toldalékolt melléknévként értelmezett korán-ból alakult ki. Ma a korai származékszó gyakrabban fordul elő, mint a kora alapszó.

A szócsaládhoz még |  ∼  Idetartozik: koránt ’korai, korán’  (1650: NySz.), amely a korán-ból keletkezett -t helyhatározóraggal.

☞ NéprNytud. 5–6: 49; TESz.; TanMJ. 42; EWUng.→ idő, kor, korántsem