kopolya × A: 1341/ ? Kobolyapataka [hn.] (Györffy: ÁMTF. 3: 267); 1696 Kapolyának (NyK. 84: 265); 1768–1769 Kopollyás [sz.] (MNy. 82: 382); 1775 Kopolya (Herman: Pászt. 293); 1823 kopojás [sz.] (MNy. 70: 228); 1837 Kopola (NSz.); 1865 kobolya (CzF.); nyj. kupulyába (ÚMTsz.) J: 1 1696 ’ideiglenes használatra szánt, kővel ki nem rakott kút | nicht ausgekleideter Brunnen’ (↑); 2 1768–1769 ’gödör, amelyben gyakran víz v. sár van | häufig auch Wasser od. Schlamm enthaltende Grube’ (↑)
Ismeretlen eredetű. | ⌂ A szóvégi a talán képző lehet, alapszó hiányában ez azonban nem bizonyítható. ⚠ A →kap szóból való magyarázata kevésbé valószínű.
☞ TESz.; NyK. 84: 264; EWUng.