kopasz A: 1292 Copaz [szn.] (Fejér: CD. 6/1: 220); 1308 Kopoz [szn.] (Fejér: CD. 8/1: 252); 1358 Kupaz [szn.] (OklSz.); 1430 k. kopaz (SchlGl. 2177.); 1560 k. kopasz (GyöngySzt. 174.); 1566 kapaszúla [sz.] (Heltai: Fab. 212); 1566 Koppasz (Heltai: Fab. 212); 1585 Kopász (Cal. 456); 1789 kopotz (NSz.) J: ‹mn› 1 1292 ’olyan 〈testrész〉, amin nincs v. alig van haj, szőr, ill. olyan 〈személy〉, akinek nincs v. alig van haja; egészen rövidre nyírt | haarlos; kahlgeschoren’ # (); 2 1533 ’kopár | ohne Pflanzenwuchs’ (Murm. 291.); 3 1557 ’növényi szőrök, szálkák nélküli 〈gyümölcs, növény, növényi rész〉; levéltelen | haarlos 〈Obst, Pflanze〉; blätterlos’ (MNy. 64: 93); 4 1596 ’kopott | abgewetzt’ (MNy. 64: 93); 5 1757 ’rossz, gyenge, üres 〈kifogás, mentegetőzés〉 | leer 〈Entschuldigung〉’ (NSz.); 6 1784 k. ’sivár | gemütlos’ (NSz.) | ‹fn› 1 1430 k. ’a szőrök, a haj kihullása | Haarausfall’ (); 2 1528 ’teljesen v. jórészt haj nélküli v. egészen rövidre nyírt hajú ember | Mensch mit Glatze’ # (SzékK. 295); 3 1789 ’kopár hely; terméketlen vidék | kahler Ort, Wüste; unfruchtbare Gegend’ (NSz.); 4 1790 ’kopasz fej | Kahlkopf’ (NSz.); 5 1940 ’újonc, kiskatona | Rekrut’ (NSz.) Sz: kopaszul 1416 u./¹ kopazlatot [sz.] ’kopasszá válik 〈főleg hely〉 | kahl werden 〈haupts. Ort〉’ (BécsiK. 228) | kopaszlat 1416 u./¹ kopazlatot ’lekopaszodott (növényzettől megfosztott) hely | kahler Ort’ (BécsiK. 228)

koppad × A: 1416 u./² koppattac [d-t] [sz.] (MünchK. 34vb); 1838 Kopadék [sz.] (Tsz.) J: ’kopasszá válik; kopottá válik | kahl werden; abgewetzt werden’

kopaszt A: 1531 kopaztattak wala meg [sz.] (ÉrsK. 50); 1552 kopoßtanánac (Heltai: Dial. M4b); 1577 k. koppaʒ megh [koppaszt □] (OrvK. 44) J: 1 1531 ’szőrt, hajat letisztít | enthaaren, abfedern, rupfen’ # (); 2 1590 ’lekopaszít, kiürít | wüst, leer machen’ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 159); 3 1848–1849/ ’kihasznál | ausbeuten’ (NSz.)

Származékszók. |  ⌂  A →kopik szóból -z ~ -sz névszóképzővel, ill. -d gyakorító-kezdő igeképzővel, -szt műveltető igeképzővel; vö. →száraz, →szakasz, ill. fárad : fáraszt, marad : maraszt stb.  ∼  Hangrendi átcsapással keletkeztek: köpeszt ’szőrtelenít, megkopaszt; lehánt, meghámoz’  (1831: Kreszn.), ill. köpesz ’kopasz, tar’  (1838: TudGyűjt. 6: 25).  ≂  Valószínűleg idetartoznak: kopré ’kopasz, tar fejű (ember)’  (1803: NSz.); kopri ’rövidre nyírt’  (1838: Tsz.). Esetleg még idetartozik: cupur [szn.](1198: ÓMOlv. 63).

MNy. 28: 98, 43: 281, 46: 339, 49: 388; TESz. köpeszt a. is; EWUng. csupasz, kopik