kopács × A: 1604 Kopátslekja, Kopatsolok [sz.] (Szenczi Molnár: Dict.); 1791 kopántsos [sz.] (NSz.); 1808 Koppants (Sándor I.: Toldalék); 1834 kupantsa (Kassai: Gyökerésző 3: 190) J: 1 1604 ’gesztenye, dió stb. zötd burka; toktermés szétnyíló része | grüne Schale der Kastanie, der Nuß und entspr Teil der Kapselfrucht’ (↑); 2 1865 ’héj, kéreg | (Baum)rinde’ (CzF.) Sz: kopácsol 1604 ’héjából kifejt | ausschälen’ (↑)
Származékszó. | ⌂ A →kopik igéből -ács névszóképzővel; vö. →forgács. A kopáncs változat szó belseji n-je inetimologikus; vö. →kopáncs. ≂ Tisztázatlan idetartozású: kopács ’cserjés, csalit’ (1767: Pápai Páriz–Bod: Dict.), kopács ’fa’ (1861: NSz.).
☞ AECO. 1: 174; MNy. 49: 388; TESz.; EWUng.→ kopik
koppant A: 1561/ be koppanta (NySz.); 1763 Kopontani [sz.] (NSz.); 1788 Kappantok (NSz.); nyj. kuppantyú [sz.] (ÚMTsz.) J: 1 1561/ ’tátott szájjal bekap | schnappen’ (↑); 2 1596 ’a gyertya hamvát elveszi | putzen 〈Licht〉, schneuzen 〈Kerze〉’ (OklSz.); 3 1763 ’koppanó hangot idéz elő; vmin egyet kopog | knallen lassen; an etw einmal klopfen, auf etw klopfen’ # (↑) Sz: koppantó 1596 koppantho ‹fn.› (OklSz.)
kopog A: 1566 koppogo [sz.] (NySz.); 1609 kopog (ItK. 10: 406); nyj. kofog, kupog (ÚMTsz.) J: 1 1566 ’kemény tárgyat ütögetve v. más módon szaggatottan ismétlődő hangot idéz elő | klopfen, pochen’ # (↑); 2 [ma csak ~ a szeme (az éhségtől)] 1609 ’éhes 〈éhezést kifejező szólásokban〉 | Hunger leiden’ (↑); 3 1702 ’tátott szájjal kap, kapkod vmi után | schnappen’ (NySz.) Sz: kopogtat 1759 kopogtat-is (NSz.)
kopácsol A: 1615 kopácziol (NySz.); 1825 kapátsolni [sz.] (NSz.) J: 1 1615 ’kalapáccsal v. más eszközzel kopog, ill. 〈harkály〉 kopogtat | klopfen, hacken, hämmern’ # (↑); 2 1845 ’dobog 〈szív〉 | pochen 〈Herz〉’ (NSz.)
koppan A: 1736 kikoppana (MonÍrók. 11: 338); 1862 kappan (NSz.) J: 1 1736 ’elhagy, elmulaszt; pórul jár | verlieren, versäumen; übel ankommen’ (↑); 2 1742/ ’〈szólásokban annak kifejezésére, hogy vki éhen marad, nem kap vmiből〉 | am Hungertuch nagen’ (NSz.); 3 1794 ’egyszeri rövid, tompa hangot hallat | knallen, puffen’ # (NSz.)
koppint A: 1789 koppint (NSz.); 1834 Kopint (Kassai: Gyökerésző 3: 191) J: ’koppanó hangot idéz elő; egyet koppant vmire | an etw einmal klopfen; auf etw klopfen’ #
kopp A: 1808 kopp (NSz.), de vö. →éhkoppal; 1834 Kop (Kassai: Gyökerésző 3: 190) J: ‹isz› 1808 ’〈koppanás, kopogás hangjának utánzására〉 | 〈zum Lautnachahmen des Klopfens, des Geklopfes〉’ # (↑) | ‹fn› 1 1834 ’koppanás, kopogás; zaj | Klopfen, Geklopfe; Geräusch’ (↑); 2 1843 ’〈főleg szólásokban, állandósult szókapcsolatokban〉 éhség, éhezés | Hunger 〈haupts. in Redewendungen, festen Verbindungen〉’ (NSz.)
A szócsalád alapjai, az igék onomatopoetikus eredetűek. | ⌂ A tő szorosan összefügg a →kap-pal; lehetséges ráadásul, hogy a szócsaládba tartozó igék a →kap szóból képződtek. A végződések különféle igeképzők. A kopog 2. jelentéséhez, valamint a koppan 1. és 2. jelentéséhez vö. →koplal.
A kopp elvonás eredménye. | ⌂ A szócsalád igéiből lett elvonva. ∼ A kipp-kopp ’‹indulatszó a menés, kopogás hangjának utánzására›’ (1841: NSz.) játszi szóalkotással keletkezett ikerszó a kopp-ból.
☞ Nyr. 33: 129; MNy. 19: 124, 43: 279, 49: 389; TESz. kipp-kopp a. is, kopácsol a. is; EWUng.→ éhkoppal, kap, kopáncs, kopik, koplal, köppent