konviktus ∆ A: 1639 convictus (MNy. 88: 382); 1792 Konviktusok (NSz.) J: 1 1639 ’alapítványi iskola, diákotthon; diákétkezde | Stiftsschule mit Internat; Speisestätte für Schüler’ (↑); 2 1848 ? ’katolikus papi szeminárium | katholisches Priesterseminar’ (NSz.), 1865/ ’ua.’ (NSz.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. convictus ’életközösség; együttélés; közös étkezés; asztaltársaság’ [< lat. convivere ’együttélés, közösen élés’]. ≋ Megfelelői: ném. Konvikt ’(papi) szeminárium; étkezde’, (au.) ’internátus’; ol. convitto ’diákotthon; diákszálló; javítóintézet’; stb. ⌂ A szóvégi s-hez vö. →ámbitus.
☞ TESz.; EWUng.→ vivát