konkrétum A: 1819 leg-concretumabban (MKurir 1819. márc. 2.: 132); 1837/ concretummá (NSz.); 1913 konkrétum (Horváth: HSz. konkrét a.) J: ’konkrét dolog | Bestimmtes, Greifbares’

konkrét A: 1834 concret (Tudtár 2: 24); 1861/ concret (NSz.); 1862/ legkonkrétabb (NSz.) J: 1 1861/ ’valóságos; kézzelfogható | greifbar’ # (↑); 2 1895 ’valós 〈szám〉 | konkret 〈Zahl〉’ (PallasLex.)

konkretizál A: 1880 konkretizálni [sz.] (Hon 1880. márc. 1.: [1]); 1927 konkrétizálható [sz.] (NapkeletLex. Konkrét szám a.); 1932 konkretizál (PHNyr. 156) J: ’konkréttá tesz | konkretisieren’

Német jövevényszók. |  ≡  Ném. Konkretum ’érzékkel felfogható’, ném. konkret ’tárgyilagos, objektív, valóságos’ [< lat. concretus, -a, -um ’összesűrített, tömött’ < lat. concrescere ’összenő, egybenő, összesűrűsödik’] | ném. konkretisieren ’megmagyaráz, megvilágít, tárgyiasít’.  ≋  Megfelelői: cseh konkretum, konkrétní konkretizovati; le. konkret, konkretny konkretizować; stb.: ’konkrét, kézzelfogható, kifejt, konkretizál’.

☞ TESz. konkrét a.; EWUng.→ kreál