kompromisszum A: 1535 k. Compromiſſum, Conpromiſſomoth (Zay: Lánd. 17); 1891 kompromiszszumra (NSz.) J: ’kölcsönös eredményekkel járó megegyezés | Kompromiß’ #
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. compromissum ’kölcsönös megegyezés; egyezség ‹perben›’ [< lat. compromittere ’(egymásnak) megígér, megegyezik, megállapodik’; az eredetéhez vö. →kompromittál]. ≋ Megfelelői: ném. Kompromiß; fr. compromis; stb.: ’egyezség’. ⌂ A korábbi változatok szó belseji s-es ejtéséhez vö. →passió stb.; az sz-es alakhoz vö. →asszisztál stb.
☞ TESz.; EWUng.→ kompromittál